"Németh Béla: Szigetvár története" c. könyv előszava:
Előszó
A történet világtengerének egyik kimagasló pontja Szigetvár. Kezdetben észrevétlen, mint a korálzátony a melegvizi tenger fenéken; de megnyilatkozik a természet elemi ereje s egy vulkáni kitörés mint szigetet löki a tenger színe föle.
E vulkanikus kitörés a legborzasztóbb volt, mely valaha nemzetet ért. A török hódítás volt ez, melynek viharai háromszáz évig pusztították Magyarország ezer sebből vérző testet. Mind az a fény, mind az az erő, melyet Nagy Lajos s a Hunyadiak gyüjtöttek nemzetük számára, - szétfoszlott, megsemmisült.
A magyar hűtlen lett honfoglaló Árpád hagyományaihoz s a haza szent földjének megvédéséről sem kellő időben, sem a szükséges mértékben nem gondoskodott. Szomorú korszak volt az, midőn a tehetetlen királyok alatt a nemesség a hazából csak saját földjét kezdte szeretni s a közjóért nem akart áldozatot hozni. Következhetett-e
ily áldatlan viszonyok közt a nemzetre más, mint bukás?
A történet világító sugarai mellett ma már tisztán látjuk a mohácsi elbukás okait. A török győzött; nem azért, mert vitézebb, bátrabb volt, mint a magyar. Mi sem elég nagy haderőt nem bírtunk kiállítani, sem hadaszatunk nem állt a fejlettség oly fokán, mint a töröké. A hadügy e1hanyagolásáért irtózatos valtságdijat fizettünk, melynek utóhatását meg ma is viseljük. Szent István birodalmából kivágott országrészek, a szent korona kitörött drágakövei, a magyar elem szétmarczangolása, az idegen népfajok beékelődése nemzetünknek eddig épséges testébe, állami függetlenségünk elhalványodása s elsatnyulása, mai napig emlékeztető nyomai a vulkáni erő kitöréseként ható török hódításnak.
Ezek a harczi viharok löktek felszinre Szigetvár törékeny falait, rőzse-kévés bástyáit. De a kicsiny fészket fellegvárrá avatta védőjének: Zrinyi Miklósnak hősi önfeláldozása. Zrinyi dicsősége nem nyert csatáiban, vitézi mivoltában, elért méltóságaiban, vagy hősi halálában van; hanem abban, hogy a legszomorúbb korszakban, mely valaha hazánkra borult, midőn a magyar nemzet a mohácsi elbukás után részekre hullott és a politikai széttagoltság melle felekezeti és közjogi útvesztőkbe sodortatva szervezetlenül állt a létet fenyegető veszedelmek között; midőn a hazafiak kétségbe esve látták, hogy a nemzet a maga lábán megállani erőtlen; a Habsburg-dinastia a törököt se kiverni, se megfékezni nem képes, de nem is akarja; a török pedig mint szövetséges, mint ellenség egyaránt veszedelmes, sőt szövetségesnek meg vészthozóbb :- életével s működésével példát mutatott honfitársainak, hogy miként kell a törökkel szemben eljárni, miként kell ellene életre-halálra fegyverkezni, miként kell csábításainak, hitegetéseinek ellenszegezni a kereszténynek s a magyar hazafinak elszánt állhatatosságát és ezt az állhatatosságot kiömlő vérével, elszálló lelkével megszentelni a kereszténységért. Zrinyi és hős társainak halála a hazáért hozott véres áldozat volt, melynek értékét, dicsőségének fényét emeli az a történeti tény, hogy Zrinyi és társai tudták, hogy az egyenetlen küzdelemben el kell esniök; de ők elszánt, nyugodt lélekkel mentek a biztos vég fele. Tán érezték, hogy a honfitársaknak példaadásra van szükségük; tán tudták, hogy ha az ő példaadásuk követőkre talál, ha az egész magyarság mint egy ember veszi fel a harczot és együtt vívja azt meg az egész vonalon - a török hódító áradat elé sikerülni fog gátat vetni és attól a haza megszentelt földét megmenteni.
És valóban : az események tanusága bizonyítja, hogy ez az érzés uralkodott e korszak magyarjain. Dobó egri diadala, Szondy drégelyi elveszése, Losonezy mártirsága Temesvárnál - tündöklő fénysugárban mutatják a magyar lélek e megnyilatkozását. Ez volt Magyarországon a hőskorszak újraébredése; a midőn a hazafiak, a nemzetet ért csapások győzelmeiben megtisztulva és hősökké edződve nemcsak vallottak, de tettekkel mutatták meg, hogy „édes és dicső a hazáért meghalni." És a darabokra tagolt, szétmarczangolt magyarság, látván, hogy két malomkő köze jutott, veszedelmes helyzetét felismerve s fajának világtörténelmi hivatását érezve, a véghetetlen áldozatokkal és lángeszű politikával végvárul megmentett Erdélyben vetette meg lábát és ott hatalmas központot létesítve, megkezdé egyik kezével a felszabadítás titáni munkáját a török, másik kezével az alkotmányos szabadság biztosítását a cesarismus ellen, - örök fényt és dicsőséget szerezve a magyar névnek. Ez a fény és dicsőség, mely Bocskay és Bethlen nagy alakjairól árad szerte, hatványozottan ragyog a szigetvári hősök emlékén, melynek e munka is szenteltetett.
Szigetvár nemcsak a magyar történetnek, de a világhistóriának is kiváló pontja. Nemcsak azért, mert Zrinyi, a magyar Leonidás, Sziget várát magyar Thermopylévé tette, de mert magát is az egész keresztény világ hősévé avatta fel. Miként a nagy Hunyadi Nádorfehérvárnál győzött s pár napra rá kilehelte lelkét, Zrinyi az ostrom harczában legyőzetve elesett; de szellem, akarata diadalmaskodott és dicső példája megihleté, megtermékenyíté nemcsak honfitársainak, hanem az egész akkori keresztény világnak, sőt az utókornak lelket is, mely Zrinyiben és Szigetvárban látja a hősiesség, a honszeretet, a kötelességteljesítés, a hazáért, nemzetért való önfeláldozás megszemélyesítését és örök időkre szóló példáját. De világtörténelmi nevezetessége van Szigetvárnak azért is, mert annak romhalma egy új korszak határkövét jelzi. Szigetvárnál Szulejmán szultán halálával törik meg a hódító ozman fajnak a keresztény czivilizacziót elsöpréssel fenyegető árja. Ez időtől fogva a török áradat rohama, ereje egyre gyengül és lassan-lassan visszaszorulva hazánk területéről, tespedni, majd hanyatlani kezd és ma mar a felbomlás jeleit mutatja, intő tanuságul minden népnek, mely erején túl terjeszkedve nem vet számot képességeivel és szükségleteivel, nem alkalmazkodik a viszonyokhoz és nem igyekszik törvényhozási és társadalmi úton vetni meg, erősíteni és biztosítani fajának s államának alapjait.
Szigetvár a világirodalomban is kiváló helyet foglal el. A legnagyobb nemzetek lángelméi: költők, tudósok, hadvezérek megörökíték Zrinyi és Szigetvár emlékét. Mennyivel inkább kötelességünk nekünk magyaroknak e tárgygyal foglalkoznunk és összehordani mindazt, ami erre vonatkozólag a múltból reánk maradt, vagy a mit a letűnt korszakokból kibuvárolnunk lehetséges. Az összegyűjtés e fárasztó munkájának eredménye e könyv. Bizonyos, hogy e munka nem teljes, (mert hiszen a felölelendő anyag roppant terjedelmű) de: lelkiismeretes.
Köszönet B i e d e r m a n R e z s ő bárónak, aki páratlan áldozatkészségével e munka megírását és díszes keretben való megjelenését lehetővé tette. Vajha az ő nemes példája megihletné nagyjainkat s a haza múltjának földerítésében serkentené őket.
Csak a múltat ismerve érthetjük meg a jelent. És csak a jelent megértve készíthetjük elő fiaink, utódaink számára a jövendőt, melyről oly szépen s találóan zengi a költő :
Megbűnhödte már e nép
A multat s jövendőt.
Pécsett, 1902. julius 25.
NÉMETH BÉLA.
